2009. február 2., hétfő

önzőség


Megnéztem az Austral Open döntőjét. Federer-Nadal teniszmeccs. Aki tudja kik ők, és mit jelent ez a meccs, azoknak feleslegesen részletezem, akik pedig nem ismerik, azoknak szintén felesleges, mert valószínűleg nem érdekli őket. Ezért csak annyit, hogy ismét kikapott a kedvencem, Federer és ez meghatározta a napomat. A kicsiknek tartott dupla angol kicsit ellensúlyozta a rossz kedvem, mert egyre jobban szeretek tanítani és élvezem az egészet.Nem a pénz miatt, talán ez az, ami igazán boldoggá tesz. Semmi érdekes nem történt egyébként ma, úgyhogy hagyjuk is ezt és térjünk rá más dolgokra.

Eddig nem nagyon beszéltem magamról. Most sem szándékozom senkit sem untatni, csak a téma bevezetéséhez szükséges megemlítenem, hogy érdekel a pszichológia. Szeretem figyelni az embereket, a viselkedésüket és próbálok mindenkibe bele látni. Persze még a számomra legfontosabb embereket sem sikerül megértenem, de ez egy másik kérdés.

Idéznék egy régebbi írásomból: „Egyik barátommal való beszélgetésből eredően ismét új téma jött szóba: az emberi csoportok és azok működése. Kicsit bonyolultan hangzik és pszichológiásan, de nem kell megijedni, megérti mindenki, ha majd kifejtem”. Na most ez következik.(ijedtség nélkül)

Igen ez következne. Olyan 11 körül kezdtem el írni és most 1 óra van és még mindig nem vagyok kész és rájöttem, hogy nemsokára iskola és 5-kor kelek. Ezért ha nem haragszotok, ezt az írásom csak végleges, teljesen átgondolt formában közlöm. Most pedig egy másik írásom következzen az emberi önzőségről, amiben elég merész állítások vannak és szerintem egész egyedi gondolatmenet jellemzi. És ez legalább már kész van.

Az ember alapvetően önző



“Az legyen becsületetek, hogy mindig jobban szeressetek, mint ahogy titeket szeretnek, sohase legyetek másodikak.” (Friedrich Nietzsche)

Ez az idézet is tökéletes cáfolat az emberi önzőségre. Az élet értelmére, azaz a boldogság elérésére, amit hogyan is érhetünk el? Érdemes a Bibliával, a vallással kezdeni, ami egyértelműen megfogalmazza az élet értelmét, hogyan is kell élni. Azt mondja, minden ember egyik legfontosabb tulajdonsága az önzetlen szeretet kell, hogy legyen. Másokat helyezzünk előtérbe és mondjuk le a magunk javairól és az ő boldogságukat keressük ami majd meghozza a mienket is. Rengeteg filozófus, vallásos ember vagy akár kínai bölcsek idézetét felhozhatnám ami ezt alá támasztja, azonban az én állításom a következő : Az ember alapvetően önző.
Úgy gondolom az ember alapvető tulajdonsága az önzőség. Mondhatnám azt is, lételeme mely nélkül nem tudott volna fenn maradni, és napjainkban létezni. Minden emberben benne van , valakinél kevésbé és sokaknál őket jellemző tulajdonság formájában. Beszélek itt a vallásgyakorló emberekről, a japán üzletemberektől és az etióp éhező kisgyerekről is, egyszóval a Földön élő összes emberről. Megkérdeztem erről a témáról kedves édesanyámat is, aki röviden összefoglalta véleményét: „Nézz meg engem: a világon téged és apádat szeretem a legjobban, mégse főznék nektek olyat, amit én nem szeretek. Önző vagyok én is és mindenki más is”. Ezt hallva egy jót nevettem és rájöttem, nem ő lesz a legnagyobb segítségem a dolgozat megírásához, de mégis csak átadott valamit. Egy olyan gondolkodás módra ösztönzött, ami talán a legkifejezőbb, legérthetőbb, egyszerűsége miatt… .
Véleményem szerint az emberek kihaltak volna, ha nem lennének önzőek. Tekintsünk vissza és gondoljuk át az ősemberek életét. Mindent megtettek az élelem megszerzéséért. Egyből felmerülhet az ellen-gondolat: képesek voltak összedolgozni, segíteni a másiknak, és együtt elfogyasztani a zsákmányt. Ez igaz, de csak azért, mert egyedül nem sikerült volna nekik és ezért felhasználták egymást a végső cél elérése érdekében, ami a túlélés. Ezért képesek voltak eleinte kisebb csoportokba rendeződni ma pedig teljes társadalmakban élni. Elfelejtve az alapvető emberi ösztönt, a fennmaradást. Mindent ez vezérel, , mely egyik része a szaporodás. Felmerülhet sokakban az a kép: -amikor egy tökéletes párkapcsolatot próbálnak maguk elé képzelni- egy szerelmes pár ül egy padon a tavaszi napsütésben és a csorgadozó patak zaját csak a maradak csicsergése zavarja meg. A pár vitatkozik, pontosabban nevetgél. A téma nem a politika vagy a napi hírek hanem, hogy mit csináljanak az este folyamán: a lány moziba szeretne menni a fiú viszont egy étterembe. Így képzeltem el a párbeszédüket:



Fiú: nagyon szeretnék moziba menni édesem, nyugodtan menjünk
Lány: jaj hagyjad már megnézhetjük máskor is , különben is rég voltunk étterembe, annyira szeretlek
Fiú: én is szívem pont ezért nézzünk meg egy filmet, most jött ki a Szerelem és más semmi hetedik része tudom, hogy annyira imádod
Lány: ohh én annyira szeretlek, de most abban a kedvenc éttermedben zenés est van és szeretnék elmenni…

Folytathatnám a mindenki által jól ismert párbeszédet, de inkább megnevezném a háttérben húzódó okot: szerelem. Gyógyíthatatlan betegség. Igen jó szót használtam biztosan BETEGSÉG. Megdöbbentő, tudom, de a következőkben ezt alátámasztom. Egy szerelmi kapcsolatban teljesen jelen van az önzetlenség és megszűnik az önzőség. A másik fél érdekeit nézzük, mindig arra gondolunk nekik mi lenne a jobb és lemondunk saját érdekünkről. Teszünk a másikért valamit, ami a számunkra nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, esetleg fájdalommal jár. Ez az önzetlenség, az önzés látszólagos ellenpólusa, kivetítése. Ilyenkor megváltozik az értékrendűnk és a másik személy értékrendjét előbbre helyezzük tehát önfeláldozóak vagyunk. Lefordítanám egyszerűbbre: a szerelem gátolja az agyunk helyes gondolkodását, a bennünk lévő természetes emberi ösztönt (önzés) egy magasabb cél érdekében: szaporodás, , túlélés. Ezért nevezem a szerelmet betegségnek mert gátolja a szervezetünk helyes működését és a logikus, ésszerű gondolkodást. Tehát azt állítom a szerelem is az önzés egyik fajtája és ösztönös. Célja a szaporodás, mert valljuk be ha teljesen feláldozzuk magunkat a másikért és megbízunk benne könnyebben megvalósul a végső cél a fennmaradás.
Az utóbbiakban az emberek önzőségéről beszéltem. Most következzen az önzetlenség mert erről sem szabad megfeledkezni. Saját tapasztalatom alapján állíthatom az önzőség mértéke megegyezik az önzetlenséggel. Minél önzőbb valaki annál önzetlenebb. Úgy vélem, az emberek minél önzőbbek, egósabbak annál biztosabb a dolguk az életben és egyre távolabb vannak attól, hogy ne érjék el a céljaikat. Egy önzetlen cselekedettel ellentmondanak ösztöneiknek, amitől veszítenek az egójukból, magabiztosságából. Értelemszerűen az életben sikeresebb, magabiztosabb ember könnyebben segít másokon, cselekszik önzetlenül, mert nincs veszteni valója. Vegyünk egy egyszerű példát: vonatbaleset.(égő szerelvények , síró emberek, szüleit kereső kisgyerekek , rengeteg halott és sebesült.) Felébredsz az ájulásból, megérzed a lábadba nyilaló fájdalmat majd lenézel a lábadhoz, látod vér mindenütt és fáj a fejed is. Ez persze maximum egy másodperc leírása volt de ez volt az első reakció. Ezután meghallod az ijedt kisgyermek sírását és az emberek segítség kérését. Fölállsz, mert szerencsére nem történt semmi bajod és odamész az első kisgyerekhez, hogy segíts. Majd jönnek a mentők, tűzoltók rendőrség és a híradóba úgy kerülsz be, mint az a bátor és önzetlen utas aki 6 embert mentett meg a haláltól. Ez is egy hazugság. Az emberi lény csak saját magáról tud és csak saját magára számíthat. Nem érezzük mások érzéseit és nem ismerjük mások gondolatait. Nem vagyunk képesek az ő szubjektív látásmódjukkal látni a világot. Képesek vagyunk együtt érezni velük és hasonlóképp gondolkodni azonban nem tudunk velük teljesen azonosulni és egy azon „én” lenni velük. Ebből következik, hogy mindig előbbre jön a saját énünk másokénál, mert ez az egyetlen egy biztos, állandó pont.(példa alapján: előbb a saját lábunk és csak utána a kisgyermeké bármennyire is aranyos és sír) Ez ellen senki nem tud tenni, és ez így természetes.
Összefoglalva, az ember lételeme az önzőség és ez ellen nem tud mit tenni sem a vallás sem a legnagyobb önakarat sem. Az ember alapvetően önző.

5 megjegyzés:

  1. "a szerelem betegség"- ez fogott meg a legjobban, mert nagyon elgondolkodtató... Mármint (biztos a bioszos beszél belőlem:)) hogy lehet e ebből kigyógyulni? Van olyan aki szerelmes magába a szerelem érzésbe, és nincs is igazi alany, vagy ez mindig személyhez kötődik? na ezt beszéljük majd meg:) tetszik továbbra is ahogy/amit írsz:)

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom, hogy kikapott Federer, én is szerettem, nagyon küzdő ember. De Nadal is jó, fürgén fut!!!:D
    Az önzős témáról meg annyit, hogy alapvetően nem az!:P:D Érvelni tudok, de csak 200 oldalban, pro, kontra, ezért ezt most inkább nem itt, nem ide, és nem most:D
    Pussz, Jane Doe.

    VálaszTörlés
  3. Bayern2002

    Nos igyekszem Roland tömör lenni.
    Az ember a saját érdekeit tartja a szeme előtt, hiszen, boldogulni akar az életben, és boldog akar lenni. Ám az önzőség ha átcsap már-már mániákus önérdekkövetésbe, egyszer csak azon veheted észre magad, hogy nagyon sokan elpártolnak mellőled az önzőséged miatt, és egyedül maradsz. Tehát szükséges egy bizonyos fokú önzőség. De csak mértékkel, hiszen az emberi kapcsolatok ennél fontosabbak. Üdv, Bence :-)

    VálaszTörlés
  4. Mint minden csoportban élö faj, az ember is alapvető tulajdonsága a másik segítése,végső soron a csoport,a faj fenn maradásának segítése. A cikk írónak édesanyja bölcsességén túl ajánlom Konrad Lorenz, Csányi Vilmos, Aronzo, vagy bármely szociálpszichológiai, humán etológiai könyvet olvasásra.

    VálaszTörlés
  5. A mániákussá vált önérdekkövetéshez, ha visszafogod, mert szeretnél emberi kapcsolatokat, az már szintén egy magas fokú önzőség, hiszen csak azért teszed, mert nem szeretsz egyedül lenni...

    VálaszTörlés